Nálunk a koleszban akkor is megették a kaját, ha rá volt írva a nevem.
Sőt, akkor jobban, mert tudták, hogy anyukám jól főz.
Aztán azt láttam, hogy a B*** Misi kajáját nem merik megenni.
A B*** Misi súlyemelő volt, 140 kilogramm.
Az ő dobozára ez volt írva:
"B** Mihály 140 kilogramm"
Úgyhogy én is ráírtam a dobozomra, hogy "B** Mihály 140 kilogramm".
Ezután meg egy darabig a B** Misi ette meg, mert azt hitte, hogy az övé.
Súlyemelő volt, nem sakkozó...
Aztán megbeszéltem vele, hogy bizonyos "védelmi kolbász" fejében ezentúl is ráírhatom a dobozomra a nevét, cserébe ő meg ehet a kolbászból, ha az övé elfogyott.
Működött.
Hasonló praktikákkal éltem túl a kollégiumi éveket.
